Esélyteremtés a mindennapokban
A Regionális Szociális Intézményfenntartó Központ partnerével 2018 januárjában egy olyan uniós projekt megvalósításába kezdett, amelynek elsődleges célkitűzése az előítéletesség és a hátrányos megkülönböztetés elleni többszintű fellépés, ezzel párhuzamosan a hátránykompenzáció megvalósítása, a társadalmi esélyteremtés biztosítása. Ennek jegyében november 24-én, szombaton Esélyegyenlőségi Napot rendeztek Koroncón a fogyatékkal élők részére.
Az érzékenyítő foglalkozásokat az Egerből érkezett Tóthné dr. Kiss Orosz Máriával sikerült megvalósítani, aki a Vakok és Gyengénlátók Integráló és Sportegyesületének elnöke és egyébként sportjoggal foglalkozik. Minden esztendőben, december 3-án, hétfőn van a „Fogyatékos emberek nemzetközi napja”: ez a megemlékezés is alkalmat adott arra, hogy a szakemberrel sorstársainak helyzetéről beszélgessünk.
– Milyen tervekkel szervezték meg az egyesületet?
– Szervezetünk 2002-ben alakult meg azzal a céllal, hogy látássérült emberek számára nyújtson sportolási lehetőséget. Aztán a kezdeti elképzelés már jócskán megváltozott, kibővült. A csörgőlabdázással kezdtünk, a mai napig ez a fő profilunk, ez a versenysport, de ezen kívül sok minden mással is foglalkozunk. Gyalogtúrákat, tandem kerékpározást szervezünk, vagy például a szellemi sportok közül vaksakk mérkőzéseket rendezünk. Egészen 2006 óta vagyunk közhasznú szervezet, és ezt a státuszt a jogszabályi változások után is meg tudtuk őrizni. Egy ideje, 2009 óta foglalkoztatás is történik a szervezetünknél, kilenc megváltozott munkaképességű és két ép személy dolgozik nálunk. Nagy mérföldkő volt az egyesületünk életében, amikor megnyílt a lehetőségünk arra, hogy esélyteremtő és önkéntes házakat működtessünk.
– A Koroncón látottak is az egyesületi élet részét képezik?
– Tevékenységünk nagyon komoly részét jelentik az érzékenyítő programok, olyanok, mint amilyenek Koroncón is megvalósultak. Leggyakrabban a csörgőlabdázás segítségével érjük el céljainkat, vagy beszélgetéseket szervezünk, esélyórákat tartunk. Alkalmanként arra is lehetőségünk nyílik, hogy teljes sötétségben eszközöket mutassunk be, az érdeklődők például kipróbálhatják a fehér bot használatát. Az idei évtől rendelkezésükre állnak olyan szemüvegek, amelyekkel különböző látássérüléseket lehet szimulálni, s azokkal bizonyos feladatokat megoldani. Egyesületünknél több vakvezető kutya is dolgozik.
– Országos léptékekben gondolkodnak?
– Ahová meghívást kapunk, legyen ez bárhol, oda elmegyünk, és szívesen részt veszünk a programokon. Koroncó mellett például voltunk már Debrecenben, Gödöllőn és Budapesten, minden meghívásnak eleget teszünk, hiszen ez saját érdekünk is. Mi, a Vakok és Gyengénlátók Integráló és Sportegyesülete egyre több feladatot kapunk és egyre több lehetőséget látunk ahhoz, hogy a fogyatékkal élő emberek társadalmi integrációját elősegítsük.
– Milyen az emberek hozzáállása? Tapasztal előrelépést a megítélésben?
– Szerintem mindenképpen van pozitív elmozdulás, ennek érdekében igyekszünk nagyon sokat dolgozni. A társadalom nyitottabbá vált, de mi, látássérültek is nyitottabbakká váltunk. És ez kulcskérdés. És fontos a technikai fejlődés is. A mai világban látássérültként élni már nem ugyanaz, mint 20 évvel ezelőtt.
– Mit jelent ez?
– Fontos az új informatikai eszközök, a beszélő számítógépek és szoftverek szerepe, mert ezek nagymértékben megkönnyítik az életünket. Budapesten például nagyon sok buszmegállóban bemondja a gép, melyik járat hány percen belül érkezik, s hangjelzés működik sok gyalogátkelőhelyen is. Ezek más, minőségibb életet biztosítanak ahhoz képest, mint amikor még mindenben a szüleim segítségére voltam szorulva.
– Emlékszem rá, amikor az egyik vidéki nagyvárosban felszerelték a jelzőrendszert a bíróság közelében, a lakók panaszkodtak, mert zavarta őket a zaj…
– Igen, máshol is volt ilyen reklamáció, pedig az akadálymentesítés nem feltétlenül csak a fogyatékkal élő ember életét szolgálja. Például babakocsit is könnyebb tolni ott, ahol a kerekesszéknek kialakították a rámpát.
– Tudatosan választotta a sportjogot?
– Teljes mértékben. Az életemet és a tevékenységemet ez, a sport és a jog kettőssége határozza meg, ezt ötvöztem a fogyatékkal élők érdekében, hiszen nem is találhattam ennél jobbat.
